Erről a témáról nem lehet eleget írni. Ennek az egyik oka az, hogy tele van ellentmondásokkal. Az egyik helyből az, hogy a kézenállás mozdulata sokaknál ösztönösen megvan. Ha egy gyerekek zsivajban fürdő parkban kézenállásba lendülsz, szinte biztos, hogy a lurkók közül többen követik majd példádat. Ezzel együtt azonban azt is elmondhatjuk, közülük keveseknek lesz igazán szép, függőleges tartása. Ehelyett inkább banán formájú kézenállásokat fogsz látni, csakúgy, mint szinte mindenki másnál is, aki autodidakta módon tanulta meg ezt a zseniális mozdulatot. 

A fellendülés és a pózban való egyensúlyozás tehát lehet akár ösztönös is, amit a tested magától is ismer. Valódi függőlegest viszont – kevés kivételtől eltekintve, – csak azoknál fogsz látni, akik tanár segítségével gyakoroltak, és tudatosan végig mentek a függőleges beállításának folyamatán.

Mert a korrekt függőleges pózt fejjel lefelé a test magától sajnos nem érzi. Így voltam ezzel én is, és a tanítványaim többsége is erről számol be. A test magától a banánpózt (a gerinc derékban hátrafelé hajlik) érzi függőlegesnek, és ehhez sokszor több-kevesebb vállszög (a karok nem függőlegesek, hanem a váll, a csukló és a könyök elé kerül a pózban) is társul (erről másik bejegyzésben még részletesebben írok). Ehhez képest, amikor a függőleges beállítása történik, azt valószínűleg enyhe vagy erősebb hátra dőlésnek fogod érezni, ami meglehetősen félelmetes, de legalábbis szokatlan tapasztalás. Ha már túl vagy a folyamaton, tudod, miről beszélek. Amikor a tanárommal itt tartottunk, én sem akartam elhinni, hogy tényleg ez az a helyzet, amit keresünk. 

Fél évbe bele is telt, mire a testem megszokta és elfogadta ezt a pózt, aminek az egyik oka az volt, hogy akkorra már, a banánpózban való egyensúlyt egész jól begyakoroltam. Amikor a függőlegesre gyúrtunk, az annyira más érzés, és annyira ismeretlen erőkifejtés volt, hogy semmi energiám és figyelmem nem maradt az egyensúlyozásra. 

Ráadásul, a banánban való egyensúly teljesen máshol is van, mint a valódi függőleges pózban. Az előbbiben a karok nincsenek teljesen nyújtva, (így ezeket is használjuk a balanszírozáshoz), a vállak meg enyhén beengedve lavírozgatnak a fennmaradásért. Amikor ehhez képest függőlegesben vagy, a vállszög, a vállak és a karok beengedése kikerül a rendszerből. Maradnak az ujjak, melyek az egyensúly közel 90%-át hozzák, és a feszesre beállított törzsizmok finom mozgásai, a maradék 10%-hoz. Ezt a tested elsőre, értelem szerűen nem tudja, így a „senki földjére” kerülsz. A régi egyensúlyt elveszíted, az újat meg még nem ismered… Ha egyszer banánban már megvolt az egyensúly, ezt könnyen lehet, hogy visszafejlődésnek éled majd meg. Nem elég tehát az új testhelyzetet megtanulni, még az ideiglenes egyensúly vesztéssel is meg kell valahogy békélni. Ezért telt ez nekem közel fél évbe, és ezért nehezebb ez a folyamat azoknak, akik maguktól már ráéreztek az egyensúlyra.

Visszatérve a függőleges helyzetre, alapvetően fontos, hogy a testednek megtanítsd azt a fajta erőkifejtést, mellyel nem csak létrehozod, de fent is tudod tartani ezt a pózt. Mivel banánban a derekad hátra hajlik, a hasizmok nem igazán aktívak. Ha mozgásos mintákat keresünk, hasonló ez az állapot egy reggeli nyújtózkodásra. Miközben a karokkal fülfelé és oldalra nyújtózol, nyitod a mellkast és homorítod a derekadat. Ehhez képest, a függőleges pozícióban való izom összjáték inkább egy macska nyújtózására emlékeztet. Miközben a karokat nyújtod, a derekadat domborítod, azaz a bordakosarad alját és az elülső csípőcsontodat közelíted egymáshoz. Ez a helyzet a pozíció arra is jó, hogy a sokaknál zsugorodott, derék környéki izmokat (quadratus lumborum) kinyújtóztassa, a szintén ezen a szakaszon jellemző csigolyatorlódást némiképp oldja. Mindez szép és jó, álló helyzetben viszonylag könnyedén kivitelezhető. Fejjel lefelé azonban más a helyzet. A testedet hozzá kell erősíteni és szó szerint meg kell tanítanod neki ezt a fajta erőkifejtést. Szerencsére vannak erre gyakorlataink, melyek egy részét akár otthon, egyedül is végezheted, a komolyabb, összetettebbek (frontálisan a fal felé) gyakorlatokat azonban elsőre mindenképp érdemes tanár segítségével végezni. 

Ide kattintva nézheted meg a gyakorlatokat.

https://www.youtube.com/watch?v=CapR3nOFPUM&t=27s

Ha a gyakorlásban épp itt tartasz, és esetleg elakadsz, vagy csak szeretnél lendületesebben haladni, fejlődni, jelentkezz be hozzám valamelyik órára (info@kezenallas.com) vagy magánórára. Szívesen segítek, hogy könnyebben átmenj ezen a szakaszon. Jó gyakorlást addig is.